Eszterrel a vállalkozása kapcsán készítettem anyagot, de amikor egyeztettük a részleteket, felvetettem neki a változó kor témakörét is. Mit szólna hozzá, ha megosztaná velem ezirányú tapasztalatait? Elmondtam neki, mennyire fontos, hogy legalább mi nők merjünk erről beszélni. Lenyűgözött a nyitottsága és az a természetesség, ahogy beszélgetni tudtunk.
Intro a klimax témához:
Amikor a beszélgetésben áttértünk a változókori megéléseinkhez, elmondtam Eszternek, hogy a változásaimat mindig egy életszakaszhoz történő viszonyítással tudom jól megfogni.
Elég sokat gondolkodtam, mielőtt eldöntöttem, hogy a nyilvánosság elé állok a saját klimaxommal.
Amikor a munkám kapcsán egy megbízómmal beszélgetek, mindig elmondom, mennyire fontos, hogy önazonos legyen abban a témában, amit képvisel. Ha kávét forgalmaz, akkor tudjon mindent a kávéról, sőt, ismerje a szakmai trükköket, és legyen egy olyan plusz érték, amit a többi kávés között csak ő képvisel. Ezt a gondolatmenetet szerettem volna átültetni a saját blogomba is. Hogyan tudok úgy másoknak segíteni, ha én nem adom hozzá azt a bizonyos plusz értéket? Nyilvánvaló, hogy húsz évesen nem lehet hitelesen beszélni a klimaxról. Az már kevésbé meredek, ha ötven felett beszélek róla, de igazán hiteles akkor vagyok, ha elmondom a saját tapasztalataimat. Ide lyukadtam ki és ez a gondolat nem is hagyott békén. Tényleg csak így érdemes, szögeztem le magamban, de ez a megállapítás rögtön rengeteg egyéb kérdést vetett fel.
Milyen mélységig kell a menopauzáról beszélni ahhoz, hogy érdemben elgondolkodtasson másokat?
Az előző bejegyzésembe nem véletlenül került bele a „klimaxos hülye tyúk lettem” kifejezés. Pontosan azért írtam, mert még a nők többsége is ezt mondja magáról, nemhogy mások. Például azok, akiknek fogalmuk sincs arról, mit élünk át, amikor letarol a változó kor. Pont olyan, mint az egyébként igazán cuki férfi doki a szülésnél, amikor azt mondja: ne jajgasson anyuka, nem fáj az annyira… aha…szüljél előbb, b…meg, aztán magyarázz… gondolja magában a fájdalomtól szétszaggatott kismama.
Pontosan ezt gondoltam akkor, amikor az orvosomnak kiöntöttem a szívem.
Azért írok, mert segít rendbe tenni magam. Azért írok, hogy tudd, nem vagy egyedül.
Ez nem egy tudatosan megtervezett blog.
Mindig azt gondoltam, ha valaha írni fogok, akkor az csakis a szakmámmal kapcsolatosan történhet meg. Marketig témában régóta írok cikkeket, interjúkat, honlapszövegeket meg ezerféle egyebet írtam először írógépen (ebből simán következtetni tudsz az életkorom nagységrendjére), később számítógépen.
Ha az írógép használata nem orientál eléggé, akkor a szigorú szám annál jobban: 55 éves vagyok. Ez önmagában elég ahhoz, hogy nagyon savanyú legyen a szőlő, de blogolásra csak emiatt nem adom a fejem.
Hogy világos legyen, mi adta a végső motivációt, előbb ismerj meg egy kicsit.
Egy konferencián futottunk össze, ahol látva, hogyan vezényli le a kerekesztal-beszélgetéseket, azonnal inerjút kértem tőle. Ez a spontán találkozás is jól példázza, miért imádok egyszemélyes stábként működni. Miután igent mondott, már forgott is a kamera (ja, a mobilom videófunkciója), és a márkaépítés került terítékre.
Rozinát leginkább a Konyhafőnökben történő szereplése kapcsán ismertük meg, 2014-ben 2. helyezett lett, ezt elég sokan tudják róla. Éttermet nyitott a belvárosban, talán még ez az információ is ismerős sokaknak.
Amikor megnéztem, milyen hírek jelennek meg róla, leginkább a családjával kapcsolatos hírekkel/álhírekkel találkoztam, és persze, intim titkokat próbálnak meg kifürkészni róla. A bulvármédia szokásos felhajtása egy ismertté vált fiatal körül.
Engem soha nem ez érdekel, vele kapcsolatban sem az érdekelt, mit írtak már meg róla többtucatszor. Engem mindig a hírnév mögött élő ember valódi énje érdekel, mindig azért szurkolok, sikerül e kinyitnom, akit faggatok. Nos, Rozinával nem volt nehéz dolgom, mert nagyon nyitott, érzékeny és intelligens csajszi.
Márkaépítésből csillagos ötös
Ha megnézed a videót, akkor látni fogod, miért adok Rozinának csillagos ötöst.
Szeretnéd, hogy neked is, rólad is készítsek interjút? Keress meg.
Esküszöm, készítek egy kutatást arról, kik és milyen módon használják a gamificationt. Addig is amíg elkészül, elmélkedtem egy kicsit a hasznosságáról.
Tudjuk, hogy a lojalitás nem új keletű fogalom, a jelentéstartalma viszont alaposan megváltozott. Mert mi volt néhány évtizede? Könnyű volt lojálisnak lenni, mert más munkahelyen sem volt jobb. Egyenmunka egyenembereknek nagyjából azonos bérért, lényeg, hogy a „személyiben” benne legyen az aktuális munkahely neve, ha igazoltat a rend szigorú őre.
Az elégedett vásárló, mint a vállalat értékét növelő tényező
Ugye abban egyetértünk, hogy minden vállalkozásnak vannak vevői, függetlenül attól, hogy milyen szektorban tevékenykedik. Küszködünk vele, én is, te is, hogyan tartsuk meg a vevőinket, sőt, hogyan változtassuk őket ügyfelekké. Mivel a Harry Potterek csak a mesékben képesek varázsolni, nekünk maradnak a marketinges módszerek. Számomra a vevők megtartásának egyik kulcskérdése a vevői elégedettség mértéke. Erről írok most néhány tapasztalatot, hátha nektek is segít.
Mit jelent a vásárló elégedettsége?
Az elégedettség akkor jön létre, amikor a vevőben tudatosult a termékünkkel kapcsolatos elvárásának és a tapasztalt teljesítménynek összehasonlításából realizált érzet. Nyilván minden vállalat arra törekszik, hogy ez az érzet az elégedettség és ne a csalódás irányába mozduljon el.
