Szeretnék egy nézőpontot megosztani veletek a vírus kapcsán. Azt tudjuk, hogy több megoldással próbálkoznak jelenleg az egyes országok kormányai. Kettő van, amiről sokat hallunk:
- a nyájimmunitás kialakítása
- a terjedés lassítása, elnyújtása.
Nem magyarázom el a lényegüket, rengeteg információ jelenik meg róluk. DE a két megoldás hatásai miatt IS alakulnak úgy a megbetegedési ráták, ahogy.
A mortalitási arány nálunk a magasabbak közé tartozik. Jelenleg 4%. Azt is jelentheti, hogy a #maradjotthon kampányszintű használata nem elég. Lassan jópofa szlogenné szelídül.
Sok véleménnyel találkoztam az elmúlt hetekben a felvilágosító kommunikáció kapcsán, de a legijesztőbb számomra a pánik szó volt. Ne kelts pánikot, ne pánikolj mondták minden óvatosságra intő javaslatra sokan.
A pánik és a felelős gondolkodás-viselkedés között óriási a különbség. Inkább legyen olyan pánik, ami óvatosságot és felelősségérzetet vált ki, mint a leszarom, hogy mi lesz típusú gondolkodás. A jó pánik, amit az életösztön vált ki, életmentő lehet.
Ha korlátozzák a mozgásunkat, tehát ha elrendelik a kijárási tilalmat, akkor nincs mese, be kell tartani. Ha eljön ez a bejelentés, ne ijedjetek meg, sőt, örüljetek, mert lassíthatja a vírus terjedését és a felelőtlen viselkedés ellen fog megvédeni. Kit önmagától, kit másoktól.
Magyarország eddigi intézkedési nem elegek, ez nyilvánvaló. Mi az elnyújtásos taktikát választottuk, de nem működik jól, mert nincsenek meg hozzá a személyi és tárgyi feltételek. Nincs elég orvos és ápoló, nincsenek megfelelően kialakított kórházi feltételek, nincsenek védőeszközök. Sem a lakosság számára, sem az egészségügy számára. Ezek tények, max. nem látjuk, vagy nem akarjuk látni.
Nincsenek illúziók és csodák sincsenek. Nálunk is elkezdett berobbanni a járvány, áldozatokra készülünk.
Van és lesz egy nem elhanyagolható következmény is. Gondoltatok rá, hányan fognak azért meghalni, mert egyéb súlyos betegségükre nem kapnak megfelelő ellátást? Mert ez a folyamat is elindult. Ők lesznek a járvány közvetett áldozatai.
A vírus terjedésének lassítását mi magunk nehezítjük meg. Mi, akik kint kóricálunk. Tegnap -a héten először- kimentem otthonról, a boltig és vissza. Az utcámból kinéztem a Duna-parti sétány felé, ahol a szokásos péntek délutáni hangulat uralkodott. Sétáltak, napoztak, kutyákkal játszottak, gyerekeket tologattak az emberek. Nem hittem el...
A bolti pénztáros, a szokásos, szürkére koszolódott -eredetileg fehér- köpenyében ült a kasszában. Se maszk, se kesztyű. Megkérdeztem, miért nem hordja. Szó szerint ezt válaszolta: „Nem érdekel, nem foglalkozom vele. Jöjjön, aminek jönnie kell”.
Ha felelőtlenek vagyunk, a járvány tényleg csak drasztikus intézkedésekkel lesz lassítható.
Ha önkorlátozással nem lassul be a terjedés, akkor az ország legalább fele átesik rajta, és megugrik a halálozások száma.
Láss, ne csak nézz
Látjuk, hogy mi zajlik a környező országokban. Gondolom, mindenki néz híreket. Remélem, mindenki látta a bergamói kórházból küldött könyörgést: MARADJATOK OTTHON! Igen, ez neked szólt: maradj otthon a fenekeden. Nem úszod meg! Tedd félre az egód, a gőgöt, a carpe diem és leszarom mentalitást. Három hete lehet, hogy jófejnek tűntél ezzel, de ma már veszélyes vagy. Veszélyes magadra és a környezetedre.
Ha értelmezve olvasol és összerakod a tényeket, ha megnézed a tudományos műhelyekben készített, trendeket mutató és előrevetítő ábrákat, ha meghallgatsz egy Barabási-Albert László anyagot, ha figyelsz a matematikai összefüggésekre, akkor nem jöhet ki más végeredmény: maradj otthon.
És nincs alternatíva
A maradj otthon azt jelenti, hogy nem mész a bejárati ajtó közelébe. Ha muszáj, mert ételért, gyógyszertárba mész, akkor egyedül, gyorsan, és kerülve minden felesleges kontaktust tedd meg.
És ne pánikolj, ha elrendelik a kötelező karantént. Érted, miattad is történik. Annak szurkolj, hogy csinálják jól. Különben a járványt most megússzuk valahogy, de ősszel visszatér. És ha visszatér, újra ugyanitt tartunk, csak már jóval kevesebben küzdünk meg vele.