Hunyd be a szemed és képzeld el, hogy éjszaka arra ébredsz, hogy csurom vizes vagy. A saját verejtékedben úszol, alattad lucskos a lepedő, a paplan huzata hidegen tapad a bőrödhöz. Kinyúlsz a takaró alól és kisimítod az arcodba tapadt hajtincseket, de a nedves karodon végigfutó borzongás arra sarkall, hogy villámgyorsan visszahúzd, bár undorító érzés a nedves cuccba visszatérni.

Ha ezt elképzeled, akkor próbáld meg megérezni, hogy a szíved egy hangosan ketyegő időzített bombaként zakatol a mellkasodban, meleged van, közben meg fázol. A füledben lévő iszonyú nyomás mindjárt kippukasztja a fejed, gyenge vagy, de mégis rohannál. Biztosra veszed, hogy ilyen érzés lehetett az ősi pánik, amikor rohanni kell az életedért.

Nos, így telik egy átlagos éjszakám, amióta a hormonjaim úgy döntöttek, hogy átrendeződnek és új fejezetet nyitnak női létem lapjain. Ennek már 2 éve, és azóta jobb-rosszabb korszakok váltakoznak.

Egy ilyen éjszaka után elég siralmas állapotban viszek végig egy munkával töltött napot. Kialvatlan, fáradt és nyűgös vagyok. Az még hagyján, hogy ócska a hangulatom, de valahogy az agyam sem úgy fog ahogy kéne, finoman szólva sem biztos, hogy a legkreatívabb napom az ilyen.

Várom, hogy hazaérjek és végre aludjak egy hatalmasat. Mélyet és pihentetőt. Közben próbálok nem stresszelni azon, hogy mi lesz, ha megint szar éjszakám lesz.

Tegnap pont egy ilyen nap után ballagok hazafelé. Tényleg ballagok, mert ha tempósabban gyalogolok, akkor a pulzusom azonnal büntet, és 120 fölé ugrik. A lépcsőházban komótosan kinyitom a postaládát, kikukázom a szórólapokat, a többi küldeményt magamhoz ölelem és hazahozom.

Eldőlök a kannapén és kezembe veszem a drogérialánc frissen érkezett kiadványát. Kihámozom a nejlon borításból (nesze neked környezetvédelem). Mielőtt kinyitnám, érzem, hogy valamit rejtenek a lapok, mert vastagabban dudorodik egy tenyérnyi helyen. Ajándék… remek, nézzük… Már szinte jól érzem magam, tudom, hogy enyém az a 10 perc, amíg átlapozom, és mindenféle nőcis cuccokon legeltetem a szemem.

Ahogy kinyitom, előtűnik az ajándék. Icipicire zsugorodom, a jóérzés azonnal elillan, bambán nézem az intimbetétet, ő meg a gyönyörű lila csomagolásában kelleti magát, és esküszöm, hogy rám vigyorog.

Lehunyom a szemem és elképzelem, amint éjszakára intimbetétek sokaságával borítom be magam. A szivárgásgátló részeknek köszönhetően nem izzadom át a lepedőt. A nedvszívó rétegek felszívják a bőrömről az összes verejtéket, tisztábban és szárazabban ébredek, mint valaha. A vattapuhaságú burkolatba bugyolálva sokkal tompábban hallom a szívem gyors lüktetését, már-már biztonságban érzem magam. Ezért gyorsan elalszom. Reggel kipihenten és magabiztosan ébredek.

Lehet, hogy nem is rossz ötlet gondolom magamban, megpróbálhatom minden este elalvás előtt ezt a képet vizionálni, hátha bejön. Kinyitom a szemem, leteszem az újságot és felkelek a kanapéról. Komótosan levetkőzöm, beállok a zuhany alá -nem feledve, hogy a forró víztől felmegy a vérnyomásom- és magamra engedem a langyos vízsugarat. Percekig állok alatta és élvezem.

Élj magabiztosan… forog a fejemben a szlogen. Oké, holnaptól megint megpróbálom.