Unalomig ismert mantra, hogy a változókorral együtt megjelennek az alvási nehézségek. De miért törvényszerű, hogy szinte mindenkinél jelentkeznek? Ma ennek járok utána, közben elmesélem a saját tapasztalataimat is.

Tudományos tény, hogy menopauza idején zajló hormonális változások miatt a nők sokkal nehezebben alszanak el, és gyakrabban ébrednek fel éjszaka. Hogy miért hozom a statisztikai átlagot, azt nem tudom, de velem is pontosan ez történt, ahogy beléptem a változókorba.  

Először csak nehezen aludtam el, mert ahogy ágyba bújtam, szinte azonnal melegem lett és kezdetét vette a melegem van, kitakarózom, de akkor meg fázom, ezért betakarózom című könnyed esti performansz.

Aztán éjszakánként többször is arra ébredtem, hogy tűzforró a testem és fergeteges dobszóló zakatol az agyamban, melynek ritmusára nagyokat dönget a szívem, hol ritmusosan, hol kihagyásokkal, és pontosan olyan vizes mindenem, mintha most léptem volna ki a zuhany alól. Felkelés, szárítkozás vagy zuhanyozás, ágyneműcsere… Ezek után klimaxos nő legyen a talpán, aki édesdeden álomba szenderül, majd másnap Mit nekem a kialvatlanság! felkiáltással veti bele magát a kihívásokba.

A perimenopauzális tüneteim még abszolút elviselhetőek voltak: lefekvés környékén jelentkező hőhullám, szapora szívveréssel párosulva. 10-15 perc alatt átestem rajta és ennyi volt. De bő egy évvel az utolsó menzeszem után elszabadult a pokol, szó szerint.

Egy éjjel arra ébredtem fel, hogy elviselhetetlenül fáj a gyomrom.

Az éles fájdalom miatt magzatpózba tekeredve, minden apró mozdulatot is ezerszer meggondolva vártam a reggelt. Hajnal felé egy kicsit jobb lett, de ahogy a fájdalom engedett, úgy kezdett el megdagadni a hasam. Amikor már úgy néztem ki, mint akinek kb. 5 hónapos várandóspocakja van, erős émelygést és hányingert éreztem. Nem ettem semmi extrát, amitől gyomorrontásom lehetne, futott át az agyamon wc-re rohanás közben. És innentől kezdve nem volt megállás: szédülés, hasmenés, émelygés, folyamatos puffadás, gyengeség, látás -és memória problémák, gyomorégés lett a mindennapjaim része.

Enni az erős fájdalom és az émelygés miatt alig tudtam, ha ettem, perceken belül távozott belőlem. A pulzusom nyugalmi állapotban is 100 fölött mozgott, ha megmozdultam, azonnal felszökött 140-160 közé. A szédülések olyan erősek voltak, hogy kocsit vezetni egyáltalán nem tudtam, és ha egyedül közlekedtem gyalogosan, nem egyszer ültem percekig padokon, kerítések tövében és lépcsőkön, amíg úgy éreztem, talán nem fogok elesni.

Az éjszakák borzalmasak voltak: saját verejtékemben fürödve ébredtem fel 1-2 óránként, dübörgő fejfájással, belső remegéssel, magas pulzussal. Annyi könyvet sosem olvastam ki rapid idő alatt, mint azokon az átvirrasztott éjszakákon.

Mit is mondjak neked ezen a csodás őszi reggelen, így október 18-án, a menopauza világnapján?

Mondjam, hogy nem vártalak, és te mégis ajtóstól rontottál belém? Hogy azt se mondtad, bikkmakk, csak átgázoltál rajtam? Mondom, mert így történt.

Piszkosul agresszív vagy és nem törődsz azzal, hogy elveszel immár 4 évet az életemből. Fogalmam sincs, hogy miért pont rám zúdítottad a teljes arzenálod, de ez van.

Tudod mit? Kössünk alkut: te elkezdesz jól viselkedni amolyan rendes kislány módjára, én pedig ígérem, hogy megbarátkozom veled. Azért életre-halára barátságot nem kötnék veled, ha nem bánod. Csak úgy haverkodjunk… Ha már ilyen rég óta velem vagy és elkísérsz mindenhová, akkor legyen: elvisellek.

Fel lehet szerintetek készülni a változókorra? Én mindig úgy gondoltam, hogy igen.
Alapvetően sportos életmódot folytattam, a táplálkozásom is megfelt az egészségesnek mondott minőségnek és mértéknek, egy deka felesleg sincs rajtam. A stressz az egyetlen, amit nem sikerült elkerülnöm, de ettől még megúszhatónak éreztem a menopauzát.
A ciklusom csodásan simán marad abba, egyik hónapban még menstruáltam, a következő hónaptól a tamponok és intimbetétek felesleges cuccokká váltak. Egy ideig őrizgettem őket, mert sosem lehet tudni, aztán a kukában landoltak. Kész, ezzel megvagyok, hello új élet, gondoltam.

Innen nem túl mesésen folytatódik a történetem: reflux, vérnyomásingadozás, brutális hőhullámok, emésztőrendszeri problémák, álmatlanság, homályos látás, gyengeség, kitörően magas pulzus… és csak a legrosszabb tüneteket sorolom. Néhány röpke hónap alatt 10 kilót fogytam, ételintoleranciák alakultak ki, majd pajzsmirigy alulműködés és inzulinrezisztencia is megérkezett, mint nem várt, de logikus következmény az életembe.

Néhány éve, egy akkor 50 körüli, kifejezetten nőies, az életet élvező ismerősöm arra panaszkodott, hogy hónapok óta nem kívánja a szexet. A férje 10 évvel fiatalabb nála, ami csak elmélyítette benne a válság van… érzést. Bármit próbált, egyszerűen nem ébredt fel benn a szexuális vágy. Annyira foglalkoztatta, hogy szinte tönkrement bele, más témája sem volt, csak erről tudott beszélni és egyfolytában arról érdeklődött, hogy kinél mi a helyzet. Egyszerűen nem értette, hogy vele, a döggel, a szexistennővel, hogyan történhet ez meg.

Csak az elégedetlenség marad?

Változó kor, változó fizikai és pszichés állapot. El kell fogadni, hogy ez van, vagy mindez csakis rajtunk múlik? A változó kori szexualitásról beszélgetek dr. Ruczek Éva orvos szexológussal.

Mi történik a változó korban a szexualitással biológiai értelemben?

Biológiai szempontból arról van szó, hogy a természet rendje szerint ekkorra már megszülettek az utódok, további utódok nemzése nem szükséges. A petesejtek havonkénti érése és a méhnyálkahártya havonkénti burjánzása, majd lelökődése megszűnik, a menstruáció először csak kimaradozik, majd végleg elmarad. Úgy tűnik, a testnek valamiért szüksége van egy bizonyos időre, mire ez az átállás elrendeződik. A női test egy intenzív havi ciklikusság után egy stabilabb egyenletesebb működésre vált. Ez a váltás új élményeket jelent a testben.

Ami a hormonokat illeti, szerintem azokról sokat lehet olvasni. Ugyanakkor kevesebb szó esik arról, hogy a gondolkodás, az étkezés, a testmozgás hogyan hatnak a szervezetünk kémiájára. Ebből a hármasból is a gondolkodást emelném ki. Annak tudatos és tudatalatti szintjeit.

Ha a férfi mást szeret

Úgy tapasztalom, egyre többen vannak, akik tudják, mire számíthatnak a változó kor beálltával. Aztán persze előfordul, hogy meglepődünk és megijedünk tőle.
Olyan ez, amikor betöltjük a 40. évünket, kicsit hátra lépünk, hogy na… és csodálkozunk, hogy ez velünk megtörténik.
Vagy gondolj arra, amikor a kamasz lány elkezd menstruálni. Tudja, várja és elmondta az édesanyja mire számíthat, de amikor először „megjön”, akkor hoppá! - csak meglepődik.  
A változó kor bekövetkezése egy ilyen hoppá! helyzet. 

Egy brutálisan fejbevágó hoppá! helyzet is lehet a változó kor beállta. Nekem legalább is az volt.

Két dolog jutott eszembe erről az időszakról:

1.Valóban fel lehet készülni a klimaxra?

Játsszunk el a gondolattal: mindent elolvasol, elmész minden fontosabb szűrővizsgálatra, ha eddig nem tetted, elkezdesz mozogni is, változtatsz az étkezési szokásaidon...

A civilizáció fejlődésének köszönhetően, évtizedekkel tovább élünk, mint a felmenőink a nem is olyan távoli múltban. Ez persze azzal is jár, hogy meg kell tanulnunk valahogy viszonyulnunk az életünk második feléhez. Ahhoz a feléhez, amiről már sokat tudunk, de még nem eleget, mert alig vannak mintáink.

40 év felett jelentkezik a változókor, visszavonhatatlanul. Pontosan milyen tényezőknek köszönhető, hogy beköszönt ez a biológiai helyzet, hogyan kezeljük mi nők, milyennek látnak minket és melyek azok a dolgok, amiket mindenképpen meg kell tennünk azért, hogy az életünk második felét is jól éljük meg? Dr. Járányi Beáta szülész-nőgyógyász főorvossal a női menopauzáról beszélgetek.

A menopauza 45-55 év között áll be. Ilyenkor szűnik meg a menstruációs ciklus és megemelkednek bizonyos hormon értékek, amelyekkel igazolni tudjuk a menopauza tényét. A 45 év előtt jelentkező változó kori tüneteket korai menopauzának nevezzük. Menopauzának hívjuk az utolsó petefészek hormonok által irányított menstruációt.  Tehát a menopauza egy időpont. Az ezutáni időszak már a postmenopauza.

Szeretnék egy nézőpontot megosztani veletek a vírus kapcsán. Azt tudjuk, hogy több megoldással próbálkoznak jelenleg az egyes országok kormányai. Kettő van, amiről sokat hallunk:

1. a nyájimmunitás kialakítása
2. a terjedés lassítása, elnyújtása.

Nem magyarázom el a lényegüket, rengeteg információ jelenik meg róluk. DE a két megoldás hatásai miatt IS alakulnak úgy a megbetegedési ráták, ahogy.

A mortalitási arány nálunk a magasabbak közé tartozik. Jelenleg 4%. Azt is jelentheti, hogy a #maradjotthon kampányszintű használata nem elég. Lassan jópofa szlogenné szelídül. 

Vannak helyzetek, amikor ki kell lépni a megszokott kommunikációs sémákból. Eddig sem volt őszinte a mosolyom az aktuális helyzetre rosszul reagáló reklámok láttán, de most már dühös vagyok. Sőt, én szégyellem magam azok helyett, akiknek kéne. Megcsúfolva érzem a szakmám, főleg az orbitális online kommunikációs bakik láttán.

Hunyd be a szemed és képzeld el, hogy éjszaka arra ébredsz, hogy csurom vizes vagy. A saját verejtékedben úszol, alattad lucskos a lepedő, a paplan huzata hidegen tapad a bőrödhöz. Kinyúlsz a takaró alól és kisimítod az arcodba tapadt hajtincseket, de a nedves karodon végigfutó borzongás arra sarkall, hogy villámgyorsan visszahúzd, bár undorító érzés a nedves cuccba visszatérni.

Ha ezt elképzeled, akkor próbáld meg megérezni, hogy a szíved egy hangosan ketyegő időzített bombaként zakatol a mellkasodban, meleged van, közben meg fázol. A füledben lévő iszonyú nyomás mindjárt kippukasztja a fejed, gyenge vagy, de mégis rohannál. Biztosra veszed, hogy ilyen érzés lehetett az ősi pánik, amikor rohanni kell az életedért.