Fel lehet szerintetek készülni a változókorra? Én mindig úgy gondoltam, hogy igen.
Alapvetően sportos életmódot folytattam, a táplálkozásom is megfelt az egészségesnek mondott minőségnek és mértéknek, egy deka felesleg sincs rajtam. A stressz az egyetlen, amit nem sikerült elkerülnöm, de ettől még megúszhatónak éreztem a menopauzát.
A ciklusom csodásan simán marad abba, egyik hónapban még menstruáltam, a következő hónaptól a tamponok és intimbetétek felesleges cuccokká váltak. Egy ideig őrizgettem őket, mert sosem lehet tudni, aztán a kukában landoltak. Kész, ezzel megvagyok, hello új élet, gondoltam.

Innen nem túl mesésen folytatódik a történetem: reflux, vérnyomásingadozás, brutális hőhullámok, emésztőrendszeri problémák, álmatlanság, homályos látás, gyengeség, kitörően magas pulzus… és csak a legrosszabb tüneteket sorolom. Néhány röpke hónap alatt 10 kilót fogytam, ételintoleranciák alakultak ki, majd pajzsmirigy alulműködés és inzulinrezisztencia is megérkezett, mint nem várt, de logikus következmény az életembe.

Másfél év orvostól-orvosig történő rohangálás után lett olyan diagnózis, ami mentén végre elkezdődhetett a terápia. Erről még sokszor fogok írni.

Ebben az időszakban sokat gondolkodtam azon, hogy vajon más nőket hogyan érint a klimax és ugyanolyan védtelenek és kiszolgáltatottak, mint én? Vagyunk vagy másfélmillióan nők, akiket ebben az életkori szakaszban érint a menopauza és ugyebár sosem fogyunk el.
Az eddigi életemet teljesen romba döntő élmények hatására döntöttem el, hogy 1. meggyógyulok 2. másokat is támogatni fogok abban, hogy preventíven és tudatosan tudjanak létezni és felkészülni a klimax néha brutális kihívásaira.

Mindenkinek kell egy jó nőgyógyász, főleg, ha klimaxol

Jellemzően férfi nőgyógyászokkal hozott össze eddig az élet. Megszoktam, hogy ők kukkantanak be, meg velük beszélem meg intim testrészem ügyes-bajos dolgait. Amikor a klimax ledöntött a lábamról, más szempontok is előtérebe kerültek, amik miatt eldöntöttem, női nőgyógyászokkal osztom meg a problémáimat és nőket kérek fel sorstársaim támogatására is. Jó ég, mennyivel komfortosabbá vált egy olyan szakemberrel megbeszélni a problémáimat, aki nőként is érti, esetleg már ugyanúgy megszenvedi a klimaxot, mint én. Felszabadító érzés, higgyétek el.

És akkor megosztom veletek a helloklimax mai edukációs részét. Az interjút most is egy nő nőgyógyásszal készítettem, aki maga is képben van saját tapasztatai alapján is a változókori dilemmákkal és a kezelendő testi tünetekkel. Dr. Pop Andreát kérdeztem a legyakoribb változókori jellemzőkről.

helloklimax: A jóléti társadalom egyik nagy előnye az életkor kitolódása. Egyenes következményeként a nők több évtizedig élnek megváltozott hormonális működéssel, a menopauza utáni életmód azonban nem könnyű sem a fizikai, sem a pszichés változások okán. Melyek a leggyakrabban jelentkező problémáik a változókorba lépő nőknek?

Pop Andrea: A menopauzát megelőzi az úgynevezett perimenopauza időszaka. A változások már itt elindulnak, úgy is tekinthetünk rájuk, mint egyfajta “felkészítőre” a posztmenopauzális időszakra. A leggyakoribb tünetek közé tartoznak a vérzészavarok (rendszertelenné, kiszámíthatatlanná válik a menstruációs ciklus), hőhullámok, hangulatingadozások, alvászavarok, libidó csökkenése, hüvelyszárazság.

Ezek nyilván összefüggnek egymással, például, ha valakit éjszaka többször felébresztenek a hőhullámok, kialvatlan lesz, mely mind a hangulatára, mind a teljesítőképességre, mind a szociális kapcsolataira rányomja a bélyegét. Ugyanakkor fontosnak tartom megjegyezni, hogy bár ezek ijesztően hangzó tünetek, nem jelentkeznek mindenkinél, illetve nem mindig egyszerre lépnek fel. 

A menopauza megjelenésével nagyjából azonos időszakra esik egy életközepi válság is. Gyakoriak a veszteségek, nehezebb a konfliktusok kezelése, sokan szenvednek kiégéstől és szorongástól ebben az életkori szakaszban. Sok nő halmozottan nehezített pályán mozog ilyenkor. Innen szép nyerni, mondhatnánk, de valóban, milyen megküzdési stratégiákra van szüksége a változókorba lépő nőnek?

 A veszteségek kezelését sajnos nem tanítják célzottan. Leginkább szociális tanulással tanuljuk a környezetünktől, a felmenőinktől, a sorstársainktól. Ezek a helyzetek azonban nem csak valaminek a végét vagy elmúlását jelenthetik. Elindíthatják az egyént az önismeret útján, mely által fejlődhet és a megküzdési stratégiák keresése kapcsán új dolgokat sajátíthat el.

Fontosnak tartom, hogy egy korszak lezárásakor tudjunk új lehetőségeket biztosítani a pácienseknek.

Az elfogadásban és a továbblépésben egyaránt szükséges, hogy a nők is nyitottak legyenek a változásra, tanulásra.

A klimax még mindig életünk egyik nagy tabuja a nyilvánosság előtt. Legtöbbször csak zárt közösségekben mernek a nők a változókori problémáikról beszélni. Miben látja a szégyenérzet okát?

Manapság a fiatalság kultusza igencsak hangsúlyos. Hatalmas iparág épült a téma köré, mely az egészségmegőrzésen már jóval túlmutat. Lemaradni vagy elégtelennek minősülni a társadalom által napjaiban kívánatosnak ítélt bármilyen dologban, szégyenérzetet szül. Szégyen a kognitív funkciók, a szexuális teljesítőképesség csökkenése is.

Erős kritikai érzék és önismeret szükséges ahhoz, hogy ne essünk bele a büntető perfekcionizmus hajszolásába és megtaláljuk azokat a lehetőségeket, amik valóban javítják az életminőséget és lassítják az idő múlásával bekövetkező degeneratív folyamatokat.
Azáltal, hogy beszélünk róluk, felhívjuk rájuk a figyelmet, több vélemény vagy nézőpont is elhangzik, könnyebbé tudja tenni a megjelenő szégyenérzetet, lehetőséget ad a kommunikációra, a kreatív megoldások és az új utak keresésére.

A változások egyik legnagyobb, nem látható jele a libidó csökkenése, ami szintén sok nőt érint változókorban. Ez ismét egy olyan téma, amiről nem szívesen beszélünk. A hüvely falát érintő változások miatti fájdalmas behatolás pedig a próbálkozástól is elveszi a nők kedvét. Tudna tanácsot adni ebben a kérdésben?

A libidócsökkenés hátterében valóban állhatnak testi változások. Az említett hüvelyfali eltérés kezelésére ma már több megoldás is van. Ismételten kiemelném, hogy mindenkinél egyénre szabottan kell megtalálni a megfelelőt: van akinél helyi készítmény (pl. hialuronsavas hüvelykúp/krém) már megfelelő eredményt hoz, van akinél a szájon át vagy transzdermálisan felszívódó készítményeket javasolt beállítani, ugyanakkor meg lehet említeni a lézeres kezeléseket, vagy a sajátzsír beültetést (ún. Lipogems kezelés, melynek során a saját zsírszövetből őssejt-szerű sejteket tudunk elkülöníteni, ezeknek igen magas a szövet-regeneráló potenciáljuk).

Említette, hogy a változókorra alaposan fel kell készülni, és a felkészülést már jóval a perimenopauzális tünetek megjelenése előtt érdemes elkezdeni. Hogyan, és mit tegyenek a nők?

Rendszeres orvosi szűrővizsgálatok -nem csak nőgyógyászati-, megfelelő táplálkozás, az esetleges alapbetegségek kezelése, rendszeres mozgás, mentálhigiénés karbantartás. Sokszor tűnhet úgy, hogy ezekhez kevés a rendelkezésünkre álló 24 óra, de ahogy a légiutaskísérők is arra bíztatnak minden felszálláskor, hogy az oxigénmaszkot mindig magunknak kell először feltenni, érdemes ezt a szemléletmódot az életvitelünkbe is átültetni.

Mit érdemes alaposan megfontolni a nőknek a változókorban, milyen szokásokon érdemes változtatni, melyeket kellene elhagyni, milyen újakat bevezetni ahhoz, hogy teljes életet lehessen élni?

Nehéz mindenkire érvényes receptet javasolni, egyéni élethelyzettől függ, hogy mit ajánlunk. Személy szerint én az egészséges és a beteg állapotot intervallumként értékelem. Nyilván az az elsődleges cél, hogy az illető pácienst az egészséges tartományon belül tartsuk vagy afelé mozdítsuk el. Akinél betegséget diagnosztizálunk, ott a betegséget kezeljük, hogy az illető visszakerüljön az egészség-intervallumba. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor a betegség progresszióját igyekszünk lassítani.
Azt is egyénileg tisztázzuk, hogy kinek mit jelent a teljes élet, ennek megfelelően alakítjuk ki a terápiás tervet.”

Hát, nem könnyű, igaz lányok?

De ti se adjátok fel, ahogy én sem teszem. Hiszem, hogy a prevenció, edukáció, támogatás hármasa meghozza mindenkinek a megnyugtató válaszokat, segít elmélyülni a témában és megtaláljátok ti is azt a támogató közeget, ahol megértésre és segítségre számíthattok.
Mert akkor könnyebben mondhatod te is, hogy -ugyan nem vártalak, de ha már itt vagy, akkor- helloklimax!