Végre.... elindultak azok a hozzászólások és levelek is, amelyekért elkezdtem a klimax téma feltárását.

Mert nyilván nem a fröcsögő trollok miatt kezdtem el feldolgozni a saját tapasztalataimon keresztül a menopauza összetett problematikáját. Reméltem, hogy megérkeznek azok, akiknek érdemi véleményük van a témáról, vagy a saját érintettségük okán konkrét tapasztalatokkal rendelkeznek.

Nos, Erika személyében jelentkezett az első hosszabb tapasztalat-megosztás.

Nevét kérésére megváltoztattam és anonimizáltam a termék és az orvosa nevét, hogy ne reklámozzunk senkit. Az írását egyebekben teljesen változatlanul közlöm. Olvassátok nyitottan és befogadóan, mert nem mindenkinek könnyű kimondani, min megy keresztül.

Erika levele

"Kedves Mária!

Elnézést, hogy így ismeretlenül írok Önnek. Olvasom a klimax-blogját és mindazok kezdetén tartok, amikről Ön ír.

48 éves leszek, sajnos édesanyámat korán elveszítettem, így tőle/róla nincs tapasztalatom. A barátnőim többsége hasonló korú mint én, vagy kicsit fiatalabb. Igazából semmilyen tapasztalatom nincs a klimaxról és az azt megelőző állapotról. Az interneten hiányos információk vannak, mindenhol ugyanazok a sablon cikkek.... Ha társaságban véletlenül szóba kerül, valahogy kínos, és a legtöbb embernek tabutéma, ami számomra nagyon meglepő. Ez az állapot egy természetes életszakasz, amibe mindnyájan belelépünk. A hasonló korú ismerőseim fiatalnak tartják magukat még az ilyesmihez, leintenek, ha szóba kerül, ők ugyan még közel sem klimaxoknak és nem is fognak jódarabig még (mármint állításuk szerint).
A munkahelyen, ha szóba hoznám, látom a zavartságot és a hirtelen témaváltást, pedig ott éljük életünk nagy részét.

Azt vettem észre, hogy a nőiesség, a termékenység valahol a tudat alatt olyan, mintha a fiatalsággal vonnánk párhuzamot és szóba sem kerülhet, hogy korosodunk és egy más életszakaszba kerülünk.
Nekem is fontos lenne, hogy tudjam, másoknál hogyan zajlott, még ha nem is vagyunk egyformák, de a tapasztalatok jól jönnének.  Nem elég nekem az, hogy "bármi lehet", szeretnék több információhoz jutni. Örülök, hogy rátaláltam a blogjára és kíváncsian követem, mert hiánypótló írások születtek eddig is.
Sajnos ez nálam egy korábbi petefészek beavatkozás (endometriozis) miatt lehetséges, hogy előrébb is került a változókor. A ciklusom ebben az évben összekavarodott, nem jött meg 3 hónapig, majd most úgy tűnik mégis megjön. Tehát ahogy magamnak diagnosztizálom a "premenopauza" időszakát élhetem most meg. Nekem megváltás, ha nem lesz és élveztem a kimaradt ciklusidőszakokat. Korábban azért voltak olyan tüneteim, mint önnek, a hatalmas vérnyomás ingadozások, szédülések is előfordultak, mellkasszorítás, pánikérzés stb.

Magánéletemben harmonikus életet élek, támogató és megértő családdal. Felnőtt fiam van, és egy irtózatosan jó férjem, de mégis csak férfiak, még ha meg is beszélhetek velük bármit :)

Saját segítségemre találtam egy krémet, ami egy természetes progeszteronkrém. Ezt egy ideje használom és maximálisan úgy érzem, hogy használ. Yamgyökér kivonatból készült, a bőrre/hajlatokra kell kenni naponta 1x vagy 2x és a hormonok egyensúlyban tartásában segít. A korábbi betegségem kapcsán kezdtem el használni, és pozitív tapasztalataim vannak.
Hormontanácsadásban a krém mellé kapok egy hormonterapeutától segítéségét is. Hozzá fordulhatok esetlegesen tanácsért is, ha úgy adódik, nagyon kedves, pedig nem találkoztunk még soha.
A nőgyógyászom, aki szintén egy hölgy, maximálisan megértő és hozzáértő. Ő egy menopauza szakértő, aki ezt a szakágat vallja a magáénak és ebben mélyedt el az utóbbi pár évben. Egy-két nőgyógyász próbál szakosodni ez irányban, vannak törekvések és ez nagyon jó dolog.

Jó lenne több helyen, több információhoz jutni, cikkeket, könyveket olvasni, én nagyon hiányolom az ilyen irányú irodalmat, tapasztalatmegosztást.
Én is a megelőzésben látnám a megoldást, de kénytelen vagyok magam megkeresni a megfelelő utat, a megoldásokat, mert nincs igazán szakirodalom és segítség. Korábban az átlagéletkor ugye jóval azelőtt volt, hogy a nők életében ez az időszak megkezdődött volna.

Szóval egyelőre én is magamon próbálok segíteni, sokat mozogni, lehetőleg egészségesen étkezni, kerülni ameddig lehet a mesterséges beavatkozást, hormonkezelést.
További jó munkát kívánok és kíváncsian követem az írásait! Jó lenne másoktól is ötleteket, tapasztalatokat kapni!"

Mit jelent számomra ez a levél? 

Először is hálát éreztem, mert Erika megnyílt és őszintén elmondta, min megy keresztül. A levél kísérő soraiban utalt arra, hogy azért mondja el a saját történetét, hogy segítsen másoknak és ő is segítséget kapjon másoktól.

Erika írása adott egyfajta felszabadító érzést, mert kiderült számomra, hogy én sem vagyok egyedül a tüneteimmel. Persze gondoltam, hogy nem így van, de nyilván érzelmileg sokat jelent, ha más is megerősíti, hogy bizony, nagyon durva tünetekkel is járhat a menopauza. Amit nyilván az ért meg a legjobban, aki átéli. 

Erika levele nem utolsó sorban megerősített abban a szándékomban, hogy összerakjam a mozaikokból a nagy képet, és összegezzem az elérhető információkat azért, hogy tájékozottabbak legyünk és könnyebben átvészeljük a klimax időnként gyötrelmes hónapjait-éveit.

Az eddigi interjúalanyaim és a hozzászólások azt igazolják, hogy bizony van mit tenni a társadalmi megértés és elfogadás szintjén is. Mert amíg elvakult és buta trolloktól érkeznek értelmezhetetlen fröcsögések, addig egyértelmű, hogy mennyire nincs rend a fejekben ebben a kérdésben (sem). 

Amíg a férfi-nő viszony alapján ítélkeznek, amíg hisztinek nevezik a klimaxot, addig bizony van mit tenni.

Éppen ezért a kutatómunka részt erősítendő, hamarosan következnek a szakemberekkel folytatott beszélgetések anyagai, de továbbra is várom a ti véleményeteket és azoknak a nőknek a jelentkezését, akik megosztanák a saját történetüket.