Eszterrel a vállalkozása kapcsán készítettem anyagot, de amikor egyeztettük a részleteket, felvetettem neki a változó kor témakörét is. Mit szólna hozzá, ha megosztaná velem ezirányú tapasztalatait? Elmondtam neki, mennyire fontos, hogy legalább mi nők merjünk erről beszélni. Lenyűgözött a nyitottsága és az a természetesség, ahogy beszélgetni tudtunk.

Intro a klimax témához:

Amikor a beszélgetésben áttértünk a változókori megéléseinkhez, elmondtam Eszternek, hogy a változásaimat mindig egy életszakaszhoz történő viszonyítással tudom jól megfogni.

Ez az origó. Ahhoz, hogy a saját klimaxomat tisztán lássam, az origó a 40. születésnapom. Ha innen indulok ki, akkor nagyon jól meg tudom fogni, honnan jutottam el a jelenlegi helyzethez. A 40.szülinapomra szervezett meglepetésbulin még szónoklatot is intéztem azokhoz, akiknek zokogva borultam a nyakába, amikor sorban becsengettek és jókat röhögtek azon, hogy teljesen elveszítettem a kontrollt örömömben. Tényleg sírva nevettem és felváltva ölelgettem mindenkit.

Szóval arról zagyváltam a többieknek, hogy mennyire jól érzem magam, mennyire beérettnek érzem magam. Élvezem, hogy van már tapasztalatom, kiteljesedtem nőként, anyaként és a munkámban is. A közérzetem is remek, alkotóerőm teljében vagyok, enyém a világ, ide nekem az oroszlánt...

És valóban rettenetesen jó korszak volt, egyáltalán nem éreztem, hogy csökkentek volna az energiáim.

És innen idézem a beszélgetésünket, amely csak stilizáláson esett át:

KM: Ahogy ballagtam az 50 felé, már éreztem apróbb változásokat. Időnként úgy tűnt, nincs annyi energiám, kevésbé vagyok motivált, mint voltam. Akkor még nem gondoltam rá, hogy a változó kor kezdeti tünetei is lehetnek ezek. Aztán eljött a valódi változó kor és tulajdonképpen abból építkezem most újra, hogy megpróbáltam tudatosan jobban lenni.

Engem a klimaxra senki nem készített fel. Engem úgy ért, mint egy pofáncsapás.

Mert hallottam persze, hogy szar a változó kor, meg majd megtudod, ha te is klimaxolsz, meg minden nő átesik rajta, na és? Na de hogy ez ilyen durva is lehet, ezt nem lehet előre tudni. Nem tudom, te hogy vagy ezzel, de én nem tudtam. Tudod mi volt a legnehezebb? Az, hogy szét voltam esve, közben maradjak aktív, legyek kedves, nézzek bűbájosan a világra és közben még értéket is teremtsek, keressek pénzt stb… nekem borzasztó nehézséget okozott néhány hónapon keresztül. Azért is kezdtem el tudatosan foglalkozni a menopauza témájával, mert rengeteg nőtársunk is hasonlóan éli meg.

Nem gond neked, ha erről is kérdezlek?

Eszter: Persze, hogy nem gond, beszélek róla. Még nem vagyok túl rajta, de kb. 45 éves koromtól érzem az előjeleket (Eszter most 52 éves). Most ott tartok, hogy már minden hónapban azt várom, hogy legyen vége a menzesznek, mert annyira nehéz ezt a pár napot elviselnem, ami inkább egy hét most már. Ha nem találtam volna egy jó terméket erre a problémára, akkor nem is tudnék kimozdulni otthonról. Egy óránál tovább nem tudnék sehol lenni, borzalmasan élem meg.  Ráadásul nagy fájdalmaim vannak, ami állítólag nem normális, nem is szabadna fájnia, úgyhogy ebben a kérdésben most van nálam egy patthelyzet, mert nem tudom mi az igazság, és mit tegyek ebben az ügyben. 

Éppen a fájdalmas, és nagy mennyiségű vérzés  miatt egy egészségügyi küretet végeztek el rajtam. Ami megerősítette azt, hogy nincs rosszindulatú elváltozás. Javasoltak hormonális megoldásokat, de egyelőre nem szeretnék a természet rendjébe beavatkozni.

Mi a helyzet lelki oldalon?

Eszter: Sokkal ingerültebb vagyok mint azelőtt, ráadásul az önérvényesítő korszakommal esik egybe, ezért a családom is nehezebben tolerál most engem. Jobban kiállok magamért, nem simulok bele annyira az otthoni közegbe sem. A menopauza miatt sokszor vannak rosszabb napjaim, és joggal várom el úgy érzem, hogy ne ilyenkor froclizzanak még jobban. Néha úgy érzem, mintha direkt ki akarnák hozni belőlem a legrosszabbat.

Pedig lehet, hogy nem akar senki sem bántani, csak te vagy érzékenyebb?

Eszter: Igen, lehet. Pedig milyen jó lenne, ha látják rajtam -hiszen tudják, hogy mi van-, akkor vagy lenne egy olyan beszédtéma, ami nem olyan kiakasztó, vagy úgy állnának hozzám, hogy tudjuk, szegény éppen klimaxol, és akkor toleránsabbak legyenek. Ne jussunk el a robbanásig, mert az senkinek nem jó.

Amit még nehezen élek meg, hogy a hormonális változások miatt hullik a hajam, ezzel is muszáj lesz valamit kezdenem.

Eddig a beszélgetés ide illő idézete, de mi a tanulság belőle?

1. Számomra pontosan az, amit egy korábbi bejegyzésemben felvetettem. Vajon miért fordulhat az elő, hogy még a legszűkebb környezete sem toleráns sokszor egy nővel, amikor a klimax tünetei erősebben uralják a hangulatát és a közérzetét? Én ebben a tekintetben igazán szerencsés vagyok, a párom az első perctől kezdve támogat, bíztat és mindenhova elkisér. Aggódik, ha rosszul vagyok, sőt néha túlságosan is aggódik, én meg akkor azon aggódom, hogy ő aggódik, szóval ez a klimax dolog működik közöttünk.

2. Aztán nagyon fontos felismerés, mely szintén erősíti a tapasztalataimat, hogy amikor belecsöppenünk a menopauzába, azonnal egy csomó bizonytalanság vesz körül. A bizonytalanság pedig a lehető legrosszabb az időnként amúgy is labilis állapotban.

Lám, Eszter is tele van bizonytalanságokkal:

• Baj, vagy sem, ha fájdalmat érez?
• Mit tegyen a hajhullással?
• Hogyan kommunikáljon úgy a szeretteivel, hogy ne élesedjenek ki az otthoni szituációk? Mit tegyenek, hogy ne azokat bántsa és azok sem őt, akikkel a világon a legjobban szeretik egymást?

3. Újra és újra ugyanoda lyukadunk ki: ki segít nekünk abban, hogy meddig érdemes tűrni a tüneteket? Mikor veszélyeztetik már az egészségünket és muszáj lenne lépni? Hova forduljunk, ahol értik min megyünk keresztül, és empátiával, illetve szakértelemmel találkozunk? Hol az a hely, ahol érdemi segítséget kapunk?  

És hogyan lehet megosztani a tapasztalatainkat? Szerintem például úgy is, ahogy én is elkezdtem a tapasztalataim megosztását. Ha sokan tesszük ugyanezt és egyre többen tesszük fel a kérdéseinket, akkor nem leszünk sajnálhatók, kikerülhetők és nem leszünk láthatatlanok.

Az Eszter vállakozását bemutató anyagot is olvasd el, hogy objektív képet kaphass róla.