Koch Mária vagyok, nő, marketinges, újságíró, 50 év feletti. Bizony, abba a bizonyos „láthatatlan korosztályba” tartozom. Naponta átélem, hogy milyen érzés oda kerülni. És minden porcikám tiltakozik az ellen, hogy bárki is leírja ezt a korosztályt.

Nem érzelmi okokból tiltakozom, hanem azért, mert látom, hogy az egyik legerősebb társadalmi réteg elhanyagolásáról van szó. Bizony, mi vagyunk azok, akik ismét tudnak és mernek élni, mi vagyunk azok, akik még kihordunk egy új kocsit és azok is mi vagyunk, akik elindulunk világot látni… És azok is mi vagyunk, akik keresik a minőségi ételeket, italokat, tudatosan költünk az egészségünk megtartásáért. Mi, ötvenesek vásárolunk értékálló ajándékokat önmagunknak, barátainknak és a gyerekeinknek is.

Kettős céllal indítottam a blogot, így kétféle típusú tartalommal fogsz találkozni

1. Marketinges szemmel

Szeretek szemlélődni, véleményt formálni a szakmám történéseiről. Azt hiszem, nyitott szemmel járok és sokmindent észreveszek. Jót, rosszat egyaránt. Megpróbálok nem elfogult lenni annak ellenére, hogy imádom a szakmám.

A blog írására konkrétan az inspirált, hogy annak ellenére, hogy rengeteg eszköz és csatorna áll rendelkezésünkre, még mindig nem kapják megy az egyes célcsoportok a kellő figyelmet. Azt a figyelmet, ami az adott életkor alapján egy vásárálónak kijár.

Évekig kutattam a miérteket, és azt tapasztaltam, hogy azért célozzák a reklámüzenetek csakis a fialatokat, mert öregnek lenni még mindig ciki. Bocsánat, szenior korúnak. De annak lenni is ciki. Pedig az 50 év felettiek jelentik a legerősebb vásárlói réteget azt egész világon így nálunk is. A nálunk fejlettebb tudatú kultúrákban már éledeznek a reklámcsinálók, nálunk még nem. Mivel életkorban is érintett vagyok, ezért felvállaltam, hogy Magyarországon a téma szószólója leszek. Én vagyok az első, aki foglalkozom azzal, hogyan kell és hogyan érdemes megszólítani az 50 év felettieket. Mert a figyelem igenis kijár nekünk is. Örülök, ha megosztod velem a véleményed egy-egy írásom kapcsán, hogy tudjam, jó vagy rossz úton járok.

2. Klimax

Azért írok a klimaxról mert segít rendbe tenni magam. Azért írok a klimaxról, hogy tudd, nem vagy egyedül.

Ez nem egy tudatosan megtervezett blog. Bloggá alakult.

Mindig azt gondoltam, ha valaha írni fogok, akkor az csakis a szakmámmal kapcsolatosan történhet meg. Marketig témában régóta írok cikkeket, készítek interjúkat, honlapszövegeket meg ezerféle egyebet írtam először írógépen (ebből simán következtetni tudsz az életkorom nagységrendjére), később számítógépen.

Tök ambivalens, mert nem érzem azt, hogy váratlanul csöppentem az 50-es életéveimbe, de valahogy mégis. Egyszerűen nem tudtam arra felkészülni, hogy egyszer csak eljön az a bizonyos változó kor.  Először is, mert nincsenek róla igazán érdemi információk. Amik vannak, azok általánosak és a felszínt kapirgálják még mindig. 

Nekem ennél valamivel több kell, ezt éreztem első perctől kezdve, ahogy a változó kor tünetei elkezdtek csapkodni körülöttem. Hát, pontosan ezért kezdtem el blogolni…

Tehát számomra is fontos, hogy tudjam mások mit élnek át, és úgy gondolom, hogyha én nyíltan elmondom, hogy velem mi történik, akkor te is érzeni fogod, hogy nem vagy egyedül, és akár egymás között is megbeszélhetjük. Aztán persze nem titkolt célom, hogy megszólítsak olyan hozzáértő szakembereket, akiktől meg tudom azt kérdezni, hogy mi a francért nem mondják el ennyire mélyen, ennyire nyíltan, hogy mit okozhat a nők szervezetében a klimax testi és lelki téren. És persze kifaggassam azokról a lehetőségekről, hogyan tudunk önmagunkhoz viszonyulni a klimax idején.

A megszenvedett hónapok során nagyon sok tapasztalatot szereztem, de még több gondolat és kérdés vetődött fel bennem, amiknek szeretnék utána járni. Mert a klimax olyan új életszakasz egy nő életében, amiről úgy gondolom, hogy ennyire új életszakasz biológiai-hormonális értelemben nincs sok az életünkben. A kamaszkor, illetve a várandósság időszaka ilyen, de a babavárást egy teljesen más lelkiállapotban éljük meg.

Tehát a kamaszkor mellett pontosan a változó kor az, amikor nem tudjuk merre hány méter. És akkor sem tudjuk, ha már az önismeret, vagy a világról való tudásunk egy fejlettebb szinten van.

Mindegyik menüben megtalálod a téged érintő-érdeklő tartalmakat, és ha kérdésed van, írj, mindig válaszolni fogok, akkor is, ha egyetértünk, akkor is ha nem. :)