Kőkemény melóba vágtam a fejszém, mert nem csak finomítgatni kell, hanem baltával hasogatni egyelőre.
Egy ideje dédelgetem a tervet, hogy elkezdem a láthatatlan korosztályt elérhetővé tenni a márkák számára.
Nem azért telt el egy év, mert csak tököltem (végül is tökszezon van), egyszerűen alaposan felkészültem a piacra lépésre.
A felkészülés során ismét megállapítottam, hogy csigalassúsággal reagálunk egy olyan trendre, ami hatalmas biznisz minden szereplőnek. De ez nálunk már csak így megy a marketingben is.
Van több elméletem is arra, miért nem figyelnek oda a saját szakmám képviselői az elöregedő társadalmak problematikájából adódó kihívásokra és miért nem kínálnak megoldásokat.
Célzottan kommunikálni, korosztályonként eltérő üzenteket megfogalmazni, valljuk be, macerás.
Mennyivel egyszerűbb a bullshit szövegek tolásával megnyerni a márkák bizalmát, esetleg ilyen-olyan módszerekkel beülni a tutiba? Hát, sokkal egyszerűbb, mint venni a fáradságot és kutatni, elemezni a gazdasági-társadalmi környezetet, megnézni a már működő példákat, majd azt átültetni a hazai viszonyok közé, sőt venni a bátorságot és innovatívan gondolkodni. Szóval melózni kéne rajta, ami nem éppen menő a marketinges szakmában. Mit szeretünk? Osztani az észt és kellően ködös, ámde szofisztikáltnak tűnő gondolatsorokkal bombázni a márkák képviselőit.
Bob Hoffman, a kaliforniai reklámcsináló egyenesen azt állítja, hogy a marketingesek félnek az 50 év felettiektől és szégyellik őket.
Az én olvasatomban nálunk ez valahogy így néz ki: amíg az ügynökségekben ülő marketinges kollégák zömének popsijáról éppen lehullott a tojáshéj, addig szégyellni is fogják az 50 év felettieket. Nehogy már az általuk reklámozott terméket egy 50 év felettinél lássák viszont…
Kikérik maguknak, hogy azonosulni tudjanak az 50 év felettiek igényeivel és elvárásaival. Még akkor is, ha pont ezért fizetnek nekik a márkák. A márkákat meg kik tartják el? „Véletlenül” éppen azok az 50 felettiek, akik már nálunk is a legerősebb vásárlói réteget jelentik. Igen, ez pontosan így van, utána lehet nézni.
Aztán van még egy fontos dilemma: tanulni és fejlődni kéne, de az megint macera. Nem, nem utálom a fiatalokat, sőt: képezem őket, rendszeresen foglalkozom gyakornokokkal, előadásokat tartok a számukra. Szeretek teret adni a látásmódjuknak és hiszek bennük. Ezzel együtt nem nagyon van még egy ilyen egóvezérelt és hiú embereket tömörítő szakma, mint a marketingeseké.
Hát, többek között ezért látjuk azt, amit viszontlátunk reklám ürügyén. Az 50 év feletti korosztály a kilóra gyártott sablonreklámokat kapja, amelyekben kizárólag viccesnek, betegnek, kiszolgáltatottnak és tehetetlennek ábrázolják őket.
Nem elég, hogy ennek a korosztálynak bele kell szoknia a körülötte zajló pörgésbe, újra kell tudni aposztrofálni saját magát, de a fogyasztás terén még mindig láthatatlan. Ami pont azt jelenti, hogy nagyívben tojnak az igényeire, mert egyszerűen nem azonosul azokkal senki. Cipeli is magán rendesen a korosztály ezt a bélyeget, csak az nem látja, aki nem akarja.
Visszatérve arra, hogy mit csináltam a „tökölős” év alatt:
- Kutattam a gazdasági és társadalmi környezet hatásait az eltérő korosztályokra vetítve. Interjúk és elemzések tucatjait készítettem.
- Követtem és ahol lehetett a helyszínen tanulmányoztam a jógyakorlatokat.
- Figyeltem a fejlődés irányait. Mértékadó és mérvadó egyetemek, társadalomkutatók és marketingesek már nyakig benne vannak a témában és nem csak beszélnek róla, hanem csinálják is, mégpedig remekül.
Legutóbbi párizsi és new yorki utazásaim alkalmával reklámszövegek, kiadványok tucatjait fotóztam le, melyekben kifejezetten az 50 év felettiekhez szólnak. Mert vannak a világnak olyan szegletei, ahol már pontosan tudják, hogy a legerősebb vásárlói réteg csücsül azon a pénzen, aminek egy része az ő zsebükbe is vándorolhatna.
Pontosan ezt igazolta vissza egy 50 év feletti interjúalanyom is, aki így nyilatkozott: Nem értem, miért nem énekelik ki a zsebemből a pénzt…”
A szakma nemzetközi krémje már látja az utat, tudja, min kell változtatni ahhoz, hogy a láthatatlan korosztály kiléphessen az őt megillető helyre és megkapja végre azt a figyelmet, ami mindenkinek megéri.
Nos, beleállok ebbe a témába, igenis láthatóvá fogom tenni a láthatatlan korosztályt. A baltám nálam, hasogatás indul…