KözelképeM

A láthatatlan korosztálytól a megértett korosztályig

Mi, klimaxoló nők: a klimaxnapló folytatódik

2019. június 26. 11:00 - Koch Mária

Beszélgetésem Eszterrel

Eszterrel a vállalkozása kapcsán készítettem anyagot, de amikor egyeztettük a részleteket, felvetettem neki a változó kor témakörét is. Mit szólna hozzá, ha megosztaná velem ezirányú tapasztalatait? Elmondtam neki, mennyire fontos, hogy legalább mi nők merjünk erről beszélni. Lenyűgözött a nyitottsága és az a természetesség, ahogy beszélgetni tudtunk.

eszter-koch-maria.JPG

Intro a klimax témához:

Amikor a beszélgetésben áttértünk a változókori megéléseinkhez, elmondtam Eszternek, hogy a változásaimat mindig egy életszakaszhoz történő viszonyítással tudom jól megfogni.

Ez az origó. Ahhoz, hogy a saját klimaxomat tisztán lássam, az origó a 40. születésnapom. Ha innen indulok ki, akkor nagyon jól meg tudom fogni, honnan jutottam el a jelenlegi helyzethez. A 40.szülinapomra szervezett meglepetésbulin még szónoklatot is intéztem azokhoz, akiknek zokogva borultam a nyakába, amikor sorban becsengettek és jókat röhögtek azon, hogy teljesen elveszítettem a kontrollt örömömben. Tényleg sírva nevettem és felváltva ölelgettem mindenkit.

Szóval arról zagyváltam a többieknek, hogy mennyire jól érzem magam, mennyire beérettnek érzem magam. Élvezem, hogy van már tapasztalatom, kiteljesedtem nőként, anyaként és a munkámban is. A közérzetem is remek, alkotóerőm teljében vagyok, enyém a világ, ide nekem az oroszlánt...

És valóban rettenetesen jó korszak volt, egyáltalán nem éreztem, hogy csökkentek volna az energiáim.

És innen idézem a beszélgetésünket, amely csak stilizáláson esett át:

 

KM: Ahogy ballagtam az 50 felé, már éreztem apróbb változásokat. Időnként úgy tűnt, nincs annyi energiám, kevésbé vagyok motivált, mint voltam. Akkor még nem gondoltam rá, hogy a változó kor kezdeti tünetei is lehetnek ezek. Aztán eljött a valódi változó kor és tulajdonképpen abból építkezem most újra, hogy megpróbáltam tudatosan jobban lenni.

Engem a klimaxra senki nem készített fel. Engem úgy ért, mint egy pofáncsapás.

Mert hallottam persze, hogy szar a változó kor, meg majd megtudod, ha te is klimaxolsz, meg minden nő átesik rajta, na és? Na de hogy ez ilyen durva is lehet, ezt nem lehet előre tudni. Nem tudom, te hogy vagy ezzel, de én nem tudtam. Tudod mi volt a legnehezebb? Az, hogy szét voltam esve, közben maradjak aktív, legyek kedves, nézzek bűbájosan a világra és közben még értéket is teremtsek, keressek pénzt stb… nekem borzasztó nehézséget okozott néhány hónapon keresztül. Azért is kezdtem el tudatosan foglalkozni a menopauza témájával, mert rengeteg nőtársunk is hasonlóan éli meg.

Nem gond neked, ha erről is kérdezlek?

Eszter: Persze, hogy nem gond, beszélek róla. Még nem vagyok túl rajta, de kb. 45 éves koromtól érzem az előjeleket (Eszter most 52 éves). Most ott tartok, hogy már minden hónapban azt várom, hogy legyen vége a menzesznek, mert annyira nehéz ezt a pár napot elviselnem, ami inkább egy hét most már. Ha nem találtam volna egy jó terméket erre a problémára, akkor nem is tudnék kimozdulni otthonról. Egy óránál tovább nem tudnék sehol lenni, borzalmasan élem meg.  Ráadásul nagy fájdalmaim vannak, ami állítólag nem normális, nem is szabadna fájnia, úgyhogy ebben a kérdésben most van nálam egy patthelyzet, mert nem tudom mi az igazság, és mit tegyek ebben az ügyben. 

Éppen a fájdalmas, és nagy mennyiségű vérzés  miatt egy egészségügyi küretet végeztek el rajtam. Ami megerősítette azt, hogy nincs rosszindulatú elváltozás. Javasoltak hormonális megoldásokat, de egyelőre nem szeretnék a természet rendjébe beavatkozni.

Mi a helyzet lelki oldalon?

Eszter: Sokkal ingerültebb vagyok mint azelőtt, ráadásul az önérvényesítő korszakommal esik egybe, ezért a családom is nehezebben tolerál most engem. Jobban kiállok magamért, nem simulok bele annyira az otthoni közegbe sem. A menopauza miatt sokszor vannak rosszabb napjaim, és joggal várom el úgy érzem, hogy ne ilyenkor froclizzanak még jobban. Néha úgy érzem, mintha direkt ki akarnák hozni belőlem a legrosszabbat.

Pedig lehet, hogy nem akar senki sem bántani, csak te vagy érzékenyebb?

Eszter: Igen, lehet. Pedig milyen jó lenne, ha látják rajtam -hiszen tudják, hogy mi van-, akkor vagy lenne egy olyan beszédtéma, ami nem olyan kiakasztó, vagy úgy állnának hozzám, hogy tudjuk, szegény éppen klimaxol, és akkor toleránsabbak legyenek. Ne jussunk el a robbanásig, mert az senkinek nem jó.

Amit még nehezen élek meg, hogy a hormonális változások miatt hullik a hajam, ezzel is muszáj lesz valamit kezdenem.

Eddig a beszélgetés ide illő idézete, de mi a tanulság belőle?

1. Számomra pontosan az, amit egy korábbi bejegyzésemben felvetettem. Vajon miért fordulhat az elő, hogy még a legszűkebb környezete sem toleráns sokszor egy nővel, amikor a klimax tünetei erősebben uralják a hangulatát és a közérzetét? Én ebben a tekintetben igazán szerencsés vagyok, a párom az első perctől kezdve támogat, bíztat és mindenhova elkisér. Aggódik, ha rosszul vagyok, sőt néha túlságosan is aggódik, én meg akkor azon aggódom, hogy ő aggódik, szóval ez a klimax dolog működik közöttünk.

2. Aztán nagyon fontos felismerés, mely szintén erősíti a tapasztalataimat, hogy amikor belecsöppenünk a menopauzába, azonnal egy csomó bizonytalanság vesz körül. A bizonytalanság pedig a lehető legrosszabb az időnként amúgy is labilis állapotban.

Lám, Eszter is tele van bizonytalanságokkal:

  • Baj, vagy sem, ha fájdalmat érez?
  • Mit tegyen a hajhullással?
  • Hogyan kommunikáljon úgy a szeretteivel, hogy ne élesedjenek ki az otthoni szituációk? Mit tegyenek, hogy ne azokat bántsa és azok sem őt, akikkel a világon a legjobban szeretik egymást?

3. Újra és újra ugyanoda lyukadunk ki: ki segít nekünk abban, hogy meddig érdemes tűrni a tüneteket? Mikor veszélyeztetik már az egészségünket és muszáj lenne lépni? Hova forduljunk, ahol értik min megyünk keresztül, és empátiával, illetve szakértelemmel találkozunk? Hol az a hely, ahol érdemi segítséget kapunk?  

És hogyan lehet megosztani a tapasztalatainkat? Szerintem például úgy is, ahogy én is elkezdtem a tapasztalataim megosztását. Ha sokan tesszük ugyanezt és egyre többen tesszük fel a kérdéseinket, akkor nem leszünk sajnálhatók, kikerülhetők és nem leszünk láthatatlanok.

Az Eszter vállakozását bemutató anyagot is olvasd el, hogy objektív képet kaphass róla. 

Nő, marketinges, újságíró, 50 év feletti vagyok. Küldetésem, hogy segítsek megbízóimnak eljutni a vevőikhez. Küldetésem, hogy azokban a témákban, melyek nagyobb társadalmi figyelmet kell, hogy kapjanak, kutatómunkát végzek és segítséget próbálok nyújtani.

20 év marketinges munkatapasztalat, több mint 5600 konzultációs óra, több mint 250 kampány, több mint 150 vállalalati ügyfél és jónéhány segító projekt köthető hozzám.

Klimaxnapló... és Marketinges szemmel... írok a KözelképeM nevet viselő blogomban.

Hol találsz meg?

http://medianexus.hu/http://www.40plusz.hu/https://kochmaria.hu/

https://www.facebook.com/maria.koch.716

 

18 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kochmaria.blog.hu/api/trackback/id/tr3414905640

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

acycloren 2019.06.27. 10:17:36

Vége a dalnak. Az élet vége rohamosan közeleg. Már kevesebb van hátra, mint ami eltelt. A hajhullás a legkisebb gond. Önérvényesítés? Úgyse viszel semmit magaddal a sírba.
A felépítő folyamatok leálltak, a leépülés kerül előtérbe, a szervezet tudja, nincs már esély utódot világra hozni, felszámolja az ezt lehetővé tevő szerveket.

Önmegvalósítani 18 és 34 éves kor közt kell. Azután már hiába minden.

Sir Galahad 2019.06.27. 11:10:42

" Jobban kiállok magamért, nem simulok bele annyira az otthoni közegbe sem. A menopauza miatt sokszor vannak rosszabb napjaim, és joggal várom el úgy érzem, hogy ne ilyenkor froclizzanak még jobban." - A t. szerző nem érzi a két mondat közti összefüggést? Mármint hogy ha "jobban kiáll magáért", nem simul be az otthoni közegbe", azzal konfliktusokat generál, ellenkezést vált ki, amit aztán ő úgy érzékel, mintha őt frocliznák?

Almandin 2019.06.27. 11:53:20

@Sir Galahad: Ha valaki fiatalon szolga volt (bocs, kedves cikkíró, nem bántani akarlak), akkor egyrészt nehéz lehet átállni neki egy olyan üzemmódra, hogy képes védeni az érdekeit. Sokan nem tudnak nemet mondani, ez komoly pszichés gond, tömegeket érint, megfelelési kényszernek hívják.
Ha valaki évtizedekig "belesimult otthoni közegébe"-értsd: mindenki szolgája volt, erre rászokott a környezet, akkor az valóban ellenkezést vált ki az őt kihasználni akaró "kedves" családtagokból.

Almandin 2019.06.27. 12:00:38

@acycloren: Attól, hogy valaki élete második felében van, még nem kell temetnie önmagát. Sok olyan tevékenység van, ami idősebb korban is űzhető, sok szakterületen (tudomány, művészetek) a beérett alkotók hozzák gyakran a legnagyobb teljesítményt. Másrészt újba fogni sose késő. Idősebb korban is lehet új hobbiba kezdeni, új nyelveket tanulni, kipróbálni egy művészeti ágat, stb. Az emberek többsége nem lesz világraszóló művész, meg hasonló, de valahogy el kell tölteni azt a néhány évtizedet, amíg itt tartózkodunk.

Sir Galahad 2019.06.27. 12:30:57

@Almandin: Az, hogy valaki belesimul az otthoni közegbe, szerintem nem feltétlenül jelent szolgaságot. Jelentheti azt is, hogy az illető harmóniára törekszik, igyekszik a konfliktusokat jól kezelni, akarnokság helyett értelmes kompromisszumokat köt.

Koch Mária 2019.06.27. 12:58:53

@Kate Kupon: Az a "franc", hogy Eszter díjnyertes a saját termékeivel, aki vállakozásindító pályázaton az országos döntőben a 3 legjobb között volt. Ezt nevezi ő önérvényesítő korszakának. Textiltervezőként belevágott egy saját üzletbe és újrahasznosított termékekből készít többfunciós babaholmikat. 50 év felett úgy gondolom, ez nem kell lekicsinyelni. Remélem, te fiatalabb vagy, de már legalább ennyi eredményt elértél, mint Eszter.

Koch Mária 2019.06.27. 13:00:27

@Sir Galahad: Na, akadnak is normális értékrendű hozzászólók is. :) A nem egyet értést is ki lehet kultúráltan fejezni, jelezem itt a fröcskölődőknek.

Koch Mária 2019.06.27. 13:05:54

@acycloren: Hű, de nem értünk egyet, de nam baj. Amikor eljutsz ebbe az életkorba, kíváncsi leszek, te eldobsz e mindent, és beülsz a lakásod legsötétebb sarkába a halált várni? Higgyétek már el, az, hogy valaki aktív, innovatív és halad előre, az nem csak életkorhoz kötött, inkább habitus kérdése.

Persze, van elég sok különbség egy fiatal és egy középkorú aktivitása és gondolkodása között, de ez nem befolyásol egy egyébként törekvő embert.

Eszter többszörösen díjazott, innovatív termékei bizony nem maguktól jöttek létre, hanem ő alkotta meg őket. Ajánlom figyelmedbe a munkájáról készült anyagot is, olvasd el, és kíváncsian várom a véleményed: www.40plusz.hu/Hircentrum/Arcok-kozulunk/Otven-ev-feletti-innovator/cikk/2610/

Mancilla Pectoralis 2019.06.27. 13:52:53

@Sir Galahad: Nincs itt ellentmondás. A család nem fogja érzékelni az anya hormonális ingadozását, szóval hozzák a szokásost(főleg ha tini gyerekei vannak).).Szóval a gyerekek nagyobbak, több a szabadság, felszabadult némi energia az önmegvalósításra amit a klimax néha csúnyán kupáncsap. Hullámokban jön, mint az időjárás, csinálná amit szeretne de a hormonok akadályozzák benne

Anita Nagys 2019.06.27. 19:44:59

@acycloren: nehéz a halál árnyékában...)

Kate Kupon 2019.06.28. 10:34:16

@Koch Mária: le a kalappal a teljesítmény előtt, ettől még az “önérvényesítő korszak” elnevezés feleslegesen irritáló és fellengzős.

Koch Mária 2019.06.28. 12:40:45

@Kate Kupon: nem cenzúrázom az alanyokat, így fogalmazta meg. Ahogy láttam, minden fellengzős attitűdtől mentesen. A szó talán beépült már eléggé a közhasználatba, hogy ne irritáljon senkit.
Bocsánat, ha mégis.

Volt egy érdekes élményem nemrég, megosztom veled. Egy ismert színésszel készítettem anyagot, aki arról is elhíresült, hogy rengeteget jótékonykodik. Amikor erre rákérdeztem, a karitatív szót használtam. Azt mondta, ne használjam, mert számára nagyon pejoratív értelme lett, mert sok, magát karitatívnak nevező ember karitativitása csak kirakat, és ha tudnám.... Hoppá, szóval már ez is egy irritáló szó lett? Érdekes. Szóval szavakba kapaszkodni nem érdemes, erre jöttem rá.

tubullar bells 2019.06.28. 19:20:12

@Koch Mária:
"nem cenzúrázom az alanyokat"..

Csak éppen simán törlöd a hozzászólásukat... és kitiltod őket
Ami neked nem tetszik,, azt törlöd... és kitiltod az illetőt..

De Koch Mária, pont ezt hívják cenzúrának !!!

tubullar bells 2019.06.28. 19:25:23

Tegnap este volt egy kis pikirt hozzászólás a férfi hormonok női hormonok összevetésével kapcsolatban , de ma már nincsen sehol...
Pedig Te nem cenzúrázol állítólag...

vagy ha igen, azt tudjuk be a klimaxnak ? :)

Koch Mária 2019.06.28. 22:41:14

@tubullar bells: tegyünk különbséget. Ebben a bogban egyfajta munka zajlik. Emberek névvel vállalják magukat, történeteiket. Ne keverd ezt össze saját magaddal, aki többféle alias mögé bújva azzal szórakozol, hogy másokat alázol. Ez nem vélemény. Ha érdemben tudunk beszélni, függetlenül a véleményedtől, azt tiszteletben tartom. A névtelen és arctalan valakivel nem tudok mit kezdeni, maximum sajnállak, hogy ennyire futja. Szóval ne vedd egy kalap alá magad másokkal amíg csak ennyire telik. Ráadásul ez az én blogom, az ilyenekkel mint te, belátásom szerint cselekszem.

tubullar bells 2019.06.29. 01:54:02

Mesélj még ! mit mondott a klimaxról ?
Tudod !!
Az a híres színész, aki annyira sokat tett hozzá a klimax kérdéskörhöz,. hogy ide lehessen idézni, persze anélkül, hogy kiderülne ,mit mondott a klimaxról...
Mert itt ez a téma, nem ? mintha ez lenne...

Vagy te arra tereled a szót, amerre akarod, mert te vagy a szerző ?

A tied blog, azt törölsz amit akarsz, de legalább ne játszd meg magad, hogy érdekel mások véleménye, amikor indoklás nélkül törölsz és máshova tereled a szót..

tubullar bells 2019.06.29. 02:11:19

@Koch Mária:

"tegyünk különbséget .Ebben a bogban egyfajta munka zajlik. "

Szerintem is tegyünk különbséget ... Itt semmiféle munka nem folyik, hanem csak egy önkifejezés csírája...

Ez kezdetnek nem rossz szerintem...de ez azért nem munka..
Ez olyan, mintha unatkozva felhívnék valakiit, hogy hallgassa meg amit én most mondani akarok neki.
Önkifejezés, állapítaná meg a másik, de nem munka..
Munka hogy lenne már ???
Ha leírnám, hogy melyik oldalra teszem a vécépapírt,, az is egyfajta munka lenne??
Szerintem se...
Csínyján ezekkel, hogy "munka" meg "érték" meg hasonlók, egy sima blog kapcsán...

Koch Mária 2019.07.01. 12:37:51

@tubullar bells: Nem mondott semmit, nem ez volt a téma. Ha figyelsz, látod, hogy szavak használatára felhozott példa volt. :-).
Próbálj blogot írni, meglátod, munka e vagy sem. Már megint előre csacsogsz úgy, hogy fogalmad sincs, mi hogyan alakul. Kicsit csendesebben, több szemlélődés, több figyelem, kevesebb támadás és fröcsögés... jót tesz, hidd el, mert úgy látom, van azért bőven sok egyéb is benned. Csak a vadállat erősebb. Egyelőre.